Főleg Tuzsérhoz és a község térségéhez köthető a kétszáz évvel ezelőtt született gróf Lónyay Menyhért munkássága, azonban számos olyan tevékenység is fűződik a nevéhez, amellyel a megye lakosságának is jót tett, a megye polgári fejlődését segítette. Ilyen például a nevét viselő Lónyay-csatorna elkészítése, ami elvezette a Rétköz felesleges vizét, de ilyen a Nyíregyháza – Ungvár vasútvonal megépítése is, hiszen az érintett településeknek gazdasági fellendülést jelentett.

E települések sorában ott találjuk Kemecsét is. A város szintén sokat köszönhet az egykori pénzügyminiszter és miniszterelnök munkásságának. A hazáját felvirágoztatni szándékozó politikus munkásságáról Lucza János helytörténész, a kemecsei általános iskola címzetes igazgatója tájékoztatta szerkesztőségünket.

– Krasznay Péter kemecsei járási főszolgabíró a naplójában is megörökítette a 150 évvel ezelőtt történt eseményeket. A naplójába a következő sorokat jegyezte: „Végre 1872. évi szeptember 27-én ünnepélyesen megnyitották a vasúti közlekedést Kisvárdáig. Az Ivánka Imre vezérigazgatóval megjelent küldöttséghez Nyíregyházáról is sokan csatlakoztak. Kemecsén Vitéz Mihály református lelkész oly szép beszéddel fogadta a küldöttséget, hogy Ivánka kijelentette, ilyet még soha nem hallott.” Valóban jeles nap volt az kemecse életében, hiszen onnantól kezdve Kemecsén reggel 9 órakor és délután 6 órakor találkozott a két irányból jövő vonat, 1885-től pedig már naponta két vonat indult Nyíregyházáról Ungvárra és vissza. A vasút megépítése Kemecsét az akkori Nagyhalász, Beszterec, Rád, Vasmegyer és Nyírtura térségének szállítási és kereskedelmi központjává tette – idézte fel a múltat Lucza János.

– A vasút hatásaként a galíciai nyersolaj-mezőkön kitermelt nyersanyag feldolgozására Kemecsén két kazánnal működő petróleum-finomítót is építettek a századfordulón. A fő termék a petróleum és a kocsikenőcs volt, s a könnyebb szállítás érdekében egy vasúti sínpárt is bevezettek a gyár területére. A két gyárvezető Ehrenberg Izsák és Zwibel Herman volt. A kemecsei petróleumfinomító nem tudta kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, ezért 1904-ben felépült a Nyírbogdányi Kőolajfinomító, s átvette a kemecsei finomító szerepét. Az I. világháborúban aztán a kemecsei üzem leégett, 1940-ben le is bontották. A még felhasználható anyagokat az 1940-41-ben Csapon létesített kőolajtelepbe építették be. Az üzemek építésének hátterében az állt, hogy a hazai kőolaj-feldolgozó iparalapítás feltételei a századforduló időszakában kedvezőek voltak, ugyanis a növekvő igények érdekében és a külföldi eredetű kőolajipari termékek magas vámtételei miatt az állam támogatásokkal, hitelekkel, adókedvezményekkel  kedvezett a kisebb tőkeerővel rendelkező vállalkozóknak, s finomítók létesítésére ösztönözték őket.

Kezdetben az Osztrák-magyar Monarchia Határán belül csak Galíciában termeltek ki kőolajat, a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal mellé ezért települtek kőolajfeldolgozó üzemek. A nyírbogdányi finomítót 1904-ben Cwibel vállalkozó alapította. Többszakos lepárlás után gázolajat és világítópetróleumot állítottak elő, 1910- és 1921 között azonban szünetelt a termelés. Cwibel és társa 1922-ben eladta Bartha Béla volt erdélyi olajfinomító tulajdonosnak, aki családi részvénytársaságot alapított. A gázolaj és a petróleum mellett már benzint, fűtőolajat és bitument is gyártottak. Az alapító halála után fia Bartha László vette át az üzem vezetését, nagymértékű korszerűsítés, terület-bővítés kora következett.

– Az 1872-1874 között 4 ütemben megépült vasútvonal további területeken is hozzájárult a fejlődéshez, hiszen a mezőgazdasági termények, a galíciai kőolaj, a máramarosi só mellett jelentős volt a fa szállítása is – folytatta Lucza János. – A vasút mentén, pontosabban a vasút melletti községekben sorra létesültek faraktárak. Kemecsén Lang Géza 1878-ban alapította a környéket építőanyaggal, tűzifával, deszkával, léccel ellátó faraktárát. A fuvarozás, a gerendák szállítása sok-sok embernek adott munkát. A halála után fia, Lang Arnold jelentősen növelte a forgalmat. „Vámos út” vezetett Kemecsére, iskolák, templomok, kúriák, kastélyok, házak sora emelkedett a századforduló után. Az ármentesítés, a folyószabályozás, a tavak, mocsarak, lápok lecsapolása, a Lónyay-főcsatorna megépítése a Rétköz gazdaságát, társadalmi életét is megváltoztatta. Nagyhalász krónikája, a Rétköz helytörténeti szakirodalma erről is részletesen beszámol. A Lónyay Menyhértről elnevezett főcsatorna az 1879 és 1882 között épült meg. Helytörténeti színfolt számunkra az 1882. október 30-i ünnepélyes névadó, keresztelő ünnepsége is. Krasznay Péter főszolgabíró a már említett naplójában így emlékezett meg az eseményről. „Előző estére Kemecsére értünk, hol az összes személyzet a környékbeli birtokosoknál éjjeli szállásra kiosztván nekem jutott az a szerencse, hogy három grófot, gróf Lónyay Menyhértet és Béla fiát, Gróf Vay Ádámot és Szőgyényi Emil társulati igazgatót vendégeimül tisztelhessem. Reggel hajóra ültünk és délre Kótajba értünk. Ott ahol a csatorna a községet átszeli, annak belső lejtekén ünnepeltünk. Az összes községi lakosság felettünk a hidat és a töltéseket ellepve muzsika szóval fogadott. A csatornát Gonda Balázs berceli evangelikus református lelkész keresztelte meg annak megteremtőjéről gróf Lónyay Menyhértről, Lónyay-csatornának. A jelenlévők örömkiáltásai közben a névadó-keresztelést a szertartás szerint a lelkész teljesítette.” Az ünnepség résztvevői hajóba ültek és a himnusz éneklése közben tovább eveztek Bujig, ahol Krasznay Péter főszolgabíró átadta hivatalosan a csatornát, annak működését – Jármy Jenő gávai főszolgabírónak.

– Nagyhalász emblematikus üzemének, a kendergyárnak a története is szorosan kötődik a Lónyay-családhoz – magyarázta Kemecse helytörténésze. – Az ötlet herceg Odescalchi Zoárd elméjében született meg. A fellendült textilipar megnövekedett alapigényét egyre kevésbé lehetett ellátni háziipari szinten termelt áruval, a gyári előállításhoz pedig az olcsó kender és az olcsó munkaerő rendelkezésre állt. A herceg felesége, gróf Lónyay Pálma tuzséri lakos révén beadott 1905-os kérvény után gyorsan felépült az üzem, 1906 áprilisában már megindult a termelés. A gyár történetét több jeles helytörténész, történész is feldolgozta. E történet a későbbi évtizedekben is a létért való küzdelem történetévé vált. Épp ezért is példaértékű az alapítók, a későbbi vezetők és dolgozók évszázados küzdelme.  

Forrás: https://szon.hu - MML