Újabb történeti, régészeti és levéltári érdekességekre derült fény a XV. Helytörténeti Konferencián, melyet “Évfordulók-sorsfordulók 1849-1919” címmel szervezett meg Kemecse Város Önkormányzata és a Sz-Sz-B Megyei Honismereti Egyesület.
A konferenciát Lucza János városunk helytörténésze és Márkusné Tóth Gizella örökös narrátora, szóvivője nyitotta meg.
A jubileumi köszöntők sorát Lipők Sándor, Kemecse Város Polgármestere kezdte. Felidézte, hogy a tavalyi konferencia óta milyen történelmi eredményeket ért el a város: Szeptemberben a település járási hivatallal lett gazdagabb, az aradi vértanúk napján Áder János köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet a Kegyeleti Parkban valamint február 28-án felavattuk a járási tanuszodát. Ugyanakkor a múltunkat megbecsüljük, hagyományainkat ápoljuk.
A konferencia résztvevőit dr. Szabó Géza, a megyei honismereti egyesület alapító tiszteletbeli elnöke is köszöntette. Kiemelte, hogy a kemecsei helytörténeti konferencia a szakmai színvonalát tekintve a hasonló rendezvények élmezőnyébe tartozik mind a tematikáját, mind az előadó szakembereket tekintve. Példaértékű az a helytörténeti munka, ami a településen van. A konferencia megrendezése mellett a város működtet helytörténeti gyűjteményt és megjelentet helytörténeti krónikát is. Mindezek jó eszközök a kollektív identitás ébrentartására. Külön örömét fejezte ki, hogy 12 konferenciának előadója is lehetett.
Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntőjében Márai Sándor gondolatát is idézte, ami szerint fontos, hogy képességeinknek megfelelően elvégezzük a munkánkat az emberek hasznára. Ha valaki elvégzi ezt a munkát, a tudásával sokat tesz a közösségért. Lucza János főszervező, nyugalmazott iskolaigazgató ilyen személy, kovásza a szülőföld szeretetére való nevelésének, kutatásnak és nevelésnek.
Dr. Kedves Gyula hadtörténész Répásy Mihály tábornok munkásságát és hősiességét elevenítette fel. Tetteken, csatákon keresztül bizonyította Répásy Mihály katonai kvalitásait, kiemelkedő emberi tulajdonságait.
Gluchman Gábor, a Sz-Sz-B Megyei Éremgyűjtők Egyesületének elnöke a Répásy-emlékérem előkészületeiről szólt, Nagy Lajos Imre szobrászművész munkáját elemezte, egyúttal beszámolt az egyesületük négy évtizedes helytörténeti érdekességeket is megjelentető éremkiadó munkájukról.
Dr. Németh Péter régész, címzetes múzeumigazgató hangulatos és nagy érdeklődést kiváltott, “A kezdő régész” című előadásában visszakalauzolta a közönség tagjait 1967-be. Részt vett a Répásy-Mikecz-kripta elbontása miatt az ott nyugvók exhumálásában. Korábbi, 1812-es gyermektetemekről is szólt, Mikecz Julianna 1846-os hajtincséről és újdonságként Csuha Tamás név szerinti koporsójáról, teteméről.
Tóth Sándor nyugállományú ezredes, helytörténész “Mikecz Tamás, az 1848-49-es szabadságharc hőse” című előadásában azt mutatta be, hogy a civil Mikecz Tamás hogyan lett a dicsőséges tavaszi hadjárat, Buda visszafoglalásának, Komárom védelmének a ’48-49-es szabadságharc hőse.
A szünetben a frissítő kávé, üdítő, pogácsa elfogyasztása közben Iván László nyugalmazott fogyasztóvédelmi felügyelő a megyei éremgyűjtő egyesület által kibocsátott helytörténeti érméket mutatta be.
A szünet után a konferencia óriási meglepetéssel folytatódott: Kertész József százados, a hadisírok gondozásáért felelős referens Mikecz Tamás ’48-49-es honvédőrnagy sírjának felkutatása, pontosítása, exhumálása után a honvédelmi minisztériummal egyeztetve újratemetésre, kegyeleti sírhely kialakítására tett javaslatot Lipők Sándor polgármester úrral való előzetes egyeztetés alapján!
Dr. Bene János történész, címzetes múzeumigazgató, a Sz-Sz-B Megyei Honismereti Egyesület elnöke “1919 – A román megszállás megyénkben” című előadása szintén nagy érdeklődést váltott ki. Adatokkal, tényekkel, levéltári forrásokkal mutatta be a román megszállás, a rekvirálások, a hadisarc kivetésének eseményeit és súlyos következményeit. Ő az, aki mind a 15 konferencia előadója volt.
Lucza János helytörténész, a konferenciasorozat főszervezője “Kemecse élete 1919-ben” című előadásában bemutatta az 1918 világháború végi gazdasági, politikai, egészségügyi válság hatásait, az Elöljáróság példaértékű helytállását. Levéltári források alapján elemezte a Tanácsköztársaság rövid életű működését, majd tételes adatokkal részletezte a román megszállás körülményeit.
