Dr. Kiss Kálmán az oktatás és a közművelődés területén kifejtett munkájáért, elért eredményeiért kapta az elismerést.
A megyei Prima-gála egyik méltó különdíjasa dr. Kiss Kálmán lett. – Kellemes meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy a jelöltek közé kerültem, és természetesen nagyon jólesett, s megtiszteltetésnek érzem – mondta meghatódva.
Színes tantárgyi paletta
– Harminchat esztendeje tevékenykedem az oktatásban. Minden év (mondhatom úgy is, minden félév, hiszen a felsőoktatásban félévente változnak oktatott tantárgyaink és hallgatói csoportjaink) újabb feladatokat jelentett, amelyeknek mindig örömmel tettem és teszek eleget. Sok hallgatót tanítottam a russzisztika és a germanisztika különféle tudományterületein, és ma is nagyon színes a tantárgyi palettám: tanítok oroszt és németet általános, illetve szaknyelvként, adok elő általános nyelvészetet és szlavisztikai tudományokat, sőt, örömömre, magyart mint idegen nyelvet is tanítok egy felnőttcsoportnak, ahol az ismeretek átadásának nyelve a magyar mellett az orosz is.
– Az egyetemi oktatás mellett fontos szerepet tölt be a kutatói tevékenység is, ami nálam úgy alakult, hogy mindegyik szakmai területemen sikerült olyan kérdések nyomába szegődnöm, amelyek megválaszolásával a magyar tudomány- és művelődéstörténet egy-egy addig nem vagy kevésbé kutatott területére világítottam rá. Felkutattam az orosz nyelv magyarországi oktatástörténetének régmúltját, azaz a második világháborút megelőző száz esztendő történetét, hasonlóképpen foglalkoztam a német nyelv magyarországi oktatástörténetének kérdéseivel is.
Összetartó család
– Gyermekeink mára megnőttek, néhány éve egymást követően kirepültek a szülői házból, és unokákkal ajándékoztak meg bennünket. Összetartó család vagyunk, örülünk egymás sikereinek, segítjük egymást a magánéletben és a munkában egyaránt. Próbálok egészségesen élni, mozogni, hogy a fenti feladatvállalások, a tudományos eredmények összegzése és megjelentetése mellett olyan szórakozásra is jusson egy kis időm, mint például az utazás és az újabb nyelvekkel ismerkedés.
– A közösségi szellemet a nagyari szülői házból hoztam magammal, a kis szatmári szülőfalumban töltött iskolás évek pedig elmélyítették ezt az érzést. A falusi közösségünk hosszú idő óta büszkén őrizte Petőfi Sándor ottjártának emlékét, én pedig – mivel erre egy, az akkori olvasókönyvünkben Dienes András Petőfi-kutató tollából származó írás is felhívta a figyelmet − régóta szerettem volna, hogy ne csupán a Petőfi-fa, hanem más információk és látnivalók is fogadják a falunkat felkereső kirándulókat.– Magyar nyelvészeti érdeklődésem pedig idestova tíz éve az Árpád-kor helyneveinek „hagyományos felfogástól” eltérő értelmezésére irányul, amelynek bemutatásához több ezer nyelvi adatot gyűjtöttem össze. E kérdéssel kapcsolatos mondanivalóm rendszerbe foglalását a közeljövőben szeretném elvégezni.
– A magyar államalapítás nagyari millenniumi ünnepségének szervezésében örömmel vettem részt, tájházat nyitottunk, egy kis parkot alakítottunk ki, később pedig Petőfi-emlékkiállítást hoztam létre falumnak. Elkészítettem egy füzetet is Nagyar történetéről és nevezetességeiről, és az anyaggyűjtés során jöttem rá, hogy községünk gazdag múltja az egykor ott lakó és nemcsak helyi, hanem megyei, sőt nemzeti vonatkozásban is fontos értékeket teremtő Luby nemzedékeknek is köszönhető.
Társaságot alapított
– Társakat kerestem a további feltárótevékenységhez, és 2012-ben kezdeményezésemre létrejött a Luby Társaság. A megalakulás óta eltelt időben a szatmári térség kilenc településén, a helyi önkormányzatok segítségével Petőfi- és Luby-emlékhelyeket hoztunk létre. Emlékünnepségeket és konferenciákat rendeztünk, amelyeken a helyi közösségeknek bemutattuk: mennyi érték gazdagítja településüket. Luby-emlékkonferenciáinkon neves előadók foglalkoznak a szatmári múlt és kultúra kérdéseivel.
– A szülői házból Nyíregyházára kerültem, ez a város volt középiskolai éveim helye, és olyannyira megszerettem, hogy a debreceni évek után ide tértem vissza feleségemmel, itt alapítottunk családot, itt élünk azóta is. Szerencsére közel van Szatmár, és bár szüleim néhány éve már az égből kísérik lépteimet, élő maradhatott a kapcsolatom szűkebb pátriámmal. A Luby Társaság tagjai kiváló emberek és jó barátok, nekik köszönhetően folyamatos táplálékot kapnak szatmári életfám hajszálgyökerei.
Elnökségi tagként vesz részt a megyei honismereti egyesület tevékenységében is. Kezdeményezésére a megyei önkormányzat és a Nyíregyházi Egyetem szervezésében indították útjára a Szatmár-Bereg Akadémia műhelymunka-sorozatot.
– Jelenleg ismeretterjesztő filmeket készítünk, illetve könyvek megjelentetésén dolgozunk. Eredményeinkkel megismerkedve az egykori szatmári Luby családdal kapcsolatban, rokonságban álló személyek is meg-, illetve felkeresnek bennünket, újabb adatokkal gazdagítva ismereteinket, és erősítve azt az érzést, hogy érdemes a megkezdett munkát tovább folytatni. A napokban éppen Budapesten találkoztam személyesen a XIX. század második felében tevékenykedő, Nógrád megyéhez kapcsolódó Luby Sándor (1855–1905) költő és újságíró unokáival, akik reményeink szerint a jövő évben ellátogatnak Nagyarba, hogy részt vegyenek a Luby Társaság emlékkonferenciáján és az azt követő „Rózsák éjszakája” rendezvényen.
Forrás: szon.hu - Ladányi Tóth Lajos