Magyarország 1948-ban című konferencia

Megjelent: 2018. május 27.

A konferencián készült képek itt láthatóak

Magyarország 1948-ban  címmel  2018. május 24-én tartott  konferenciáról a Kelet-Magyarország 2018. május 25. pénteki számában részletesen beszámolt az alábbiak szerint:

Egy diktatúra első felvonása

Négy történész négy története mesélt a rettegés évtizedeinek szörnyű nyitányáról. Azt  mondták, vagy inkább hazudták a népnek, hogy  társadalmasítást hajtanak  végre,  pedig  nem történt  más,  mint  államosítás  és  centralizálás.  A háború után  felvillanni látszó reménysugárból totális kommunista  hatalomátvétel  lett, s a társadalmi közhangulat is örökre megváltozott. Az embereknek végül bele kellett  törődniük,  hogy  a érészéletű demokratikus időszak csupán  átmeneti mozzanat  volt a kijózanodás időszakának beköszöntéig. Bizonyára  felismerték: 1948 Magyarországára utalnak ezek a gondolatok, s a fordulat  évéről tartott  tegnap  informatív konferenciát  a Jósa András  Múzeumban  a Szabolcs-Szatmár-Bereg  Megyei Honismereti Egyesület, felsorakoztatva  mindazt, aminek az  új  politikai  őrületben  egy tollvonással vége lett.

Egyszerre volt ez az év a kezdet és a vég

A dicstelen centenáriumi év örökre nyomot hagyott a lelkekben. Magyarország 1948-ban  címmel  tartott  konferenciát  csütörtökön a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület, amely elsősorban  a történelemtudomány adósságainak a törlesztését tűzte zászlajára, és persze azt is, hogy a nem történész  végzettségű  tagjainak ilyen, és ehhez hasonló konferenciákat, képzéseket szervez. A  téma  aktualitásához nem fér kétség, hiszen az éppen 70 éve történtek feldolgozására – ahogy arra házigazdai minőségében L. Nagy Márta, a megyei múzeum  igazgatóhelyettese is utalt köszöntőjében –, az akkor történtek hatásainak és aktualitásainak  a vizsgálatára nagy szükség van. Abban az évben, a fordulat évében – ahogy azt Rákosi Mátyás is nevezte a maga szemszögéből – számtalan nemzetet sújtó esemény követte egymást. Államosították a száznál több munkást foglalkoztató üzemeket,  majd  az  iskolákat, májusban országgyűlési választásokat tartottak ahol a Magyar Függetlenségi Népfront 95,6 százalékkal nyert, aztán egyesült a két munkáspárt, majd decemberben Dobi István vezetésével megalakult az új  kormány, ahol Rákosi Mátyás foglalta el az államminiszteri széket.

Szisztematikus hatalomátvétel

– Vízválasztó év volt – jegyezte meg róla dr. Ulrich Attila alpolgármester is felszólalásában – ami után 40 évig velünk maradt egy súlyos korszak. A sztálinista diktatúrák  kiépülése és a magyarországi kommunista hatalomátvétel után a hazai közélet minden területe súlyos torzulást szenvedett el. Ennek minden vetületéről lehetetlen egy konferencián szót ejteni, dr. Takács Tibor a történeti levéltár történésze éppen ezért egy eddig nem vizsgált társadalmi szegmensben, a sportban bekövetkezett változásokat taglalta. Bemutatta, hogyan került sor lépésről lépésre itt is a szisztematikus hatalomátvételre. A sportot a honvédelmi céloknak rendelték alá, s a totális mozgósítás eszközévé kívánták tenni. S mindeközben szép lassan a határok is bezáródtak, Kalocsai Bélát, a MADISZ volt edzőjét például egy ÁVO-s besúgó azzal vádolta  meg, hogy egy válogatott labdarúgót akar külföldre szöktetni. Ezért őt később hónapokra internáló táborba is zárták. És még így is a sport volt az egyetlen, amely bizonyos mértékig meg tudta őrizni az autonómiáját és önmozgását, mert a rendszer legitimációjához szükség volt nemzetközi sport  sikerekre. Dr. Pornói Imre főiskolai tanár azt a folyamatot írta le előadásában, amely az országgyűlés 73. ülésével az iskolák államosításához, 1948. június 16-án a XXXIII. oktatási törvény megszületéséhez vezetett. Bemutatta, hogyan készültek megszüntetni a középosztály művelődési monopóliumát, s az Ortutay Gyula fémjelezte művelődéspolitika milyen hadjáratot indított a felekezeti oktatás ellen. Pedig a „kékcédulás”, elcsalt választásokig a helyzet még biztatónak látszott, egyedül Mindszenty József bíboros ismerte fel, hogy színtiszta politikai taktikázásról van szó, s az egyházi iskolák ügye elveszett. – Egy rapid, állandóan változó, de mindig egy irányba mutató intézkedéssorozat éve volt ez – fogalmazott az előadó. Érdekes adalékokkal járult hozzá a témához dr.  Bene János címzetes múzeumigazgató, aki a nyíregyházi és a megyei 1948-as centenáriumi ünnepségekről rántotta le a leplet, rámutatva, hogy Révai József akkori népművelési miniszter ünnepi forgatókönyve egy központi akaratnak megfelelő, sablonos, unalmasan egyöntetű, jellegtelen és lelketlen ünnepség sorozattal rántotta a sárba 1848-49 hősi eszményeit. 

kelet1.jpg

Még Kádár János is gyilkosságot emlegetett

Amikor Rákosi Mátyás és kommunista bandája eldöntötte, hogy államosítani fogják az iskolákat, – nekirontva a legnagyobb ellenállónak, a római katolikus egyháznak -tönkreteszik a felekezeti oktatást, és félreállítják Mindszenty bíborost, még nem gondolták, hogy Pócspetrivel, az 1948 kora nyarán ott kirobbant incidenssel milyen ütőkártya kerül a kezükbe. Minderről dr. Szoboszlay György, a Nyíregyházi Egyetem főiskolai adjunktusa beszélt a megyei honismereti egyesület csütörtöki konferenciáján. A  katolikus egyház elleni szalámi technika részeként a kommunista párt és az ÁVO már ezt megelőzően is kreált koncepciós ügyeket, katolikus hátterű fegyveres összeesküvéseket vizionálva. Rajk László is feloszlatott legalább 1500 katolikus egyesületet korábban, ám ami június 3-án Pócspetriben történt, az kiváló lehetőséget biztosított az egyház és híveinek a megfélemlítésére. Ahogy Kenézlőn, Bujon, Ajakon, Ramocsaházán, úgy Pócspetriben is tiltakoztak az iskola államosítása ellen, s azon az ominózus napon a hívek a községháza elé vonultak, épp amikor a képviselő-testület az iskola átadásáról tárgyalt. Néhányan be akartak jutni az épületbe, de két fegyveres rendőr az útjukat állta. A dulakodásban elsült az egyik fegyver, halálosan megsebesítve a tulajdonosát. Takács Gábor halálát Asztalos János plébános és Királyfalvi Miklós segédjegyző nyakába varrták. A legszörnyűbb az volt, hogy a kényszerítés hatására végül mindketten maguk ellen vallottak. Királyfalvit kivégezték, Asztalos János pedig 1956-ban szabadult a börtönből.

kelet2.jpg

Forrás: Kelet-Magyarország 2018. május 25. pénteki szám 1. és 6. oldal